Füstbe szakít
Rádgyújtottam a cigire gondolva.
Kik vagyunk mi kif
ordítva mi bef
eleje se vége?
- Mi bajod?
- Na végre!
Te karcsú, parázslasz kezem ügyében.
Megfoghatatlan lényed a füst
Milán: „A távollét szerelmesek közt
úgy hat, mint a szél a tűzre:
a kis szerelmet eloltja,
a nagyot tűzvésszé növeli.”
- Na mi bajod?
- Semmi.
Elnyomtalak.
De ez nem tudatos,
pont mint a boltban-az-almát-megszagolod-dolog,
mielőtt megve
szekszünk máris:
- Mi bajod?
- Se...
Csitt egy picit, te csikk!
Te addiktív, csontváza régi önmagadnak
- miért hazudjak? - önmagunknak,
hisz közös nyűg a trip!
Pöcc.
Csönd - sokáig.
Majd rádgyújtottam a cigire gondolva.
Mi vagyunk, kik kif
ordítva bef
eleje se vége.
- Mi a baj?
- Mi a baj?!
A füst elszáll.
Indián guvad
a parázsló szavak fe
lettem. Szél
be
szél mar
komból
hamut szór
s süvölti:
„semmi”
