Közelgő háború emlékére
Fejetlen fattyú
Tapadsz tócsa
Tükrére meredten
zöld
Katonabábú
Hűl zsebedben
Ki repül felhőtlen
fehér
Csíkot húzva
Elszállt vegas-i
Kurva szipog
vörös
Szemében látni a
Hamis alázatot
Bankárja Iránt
Bombázó csillagok
Várják a veteránt
Allāhu akbar
Jegyzetek rendszerváltásra
1.
akkor
legomboltuk az elnyomást
mint verítékes bábot
mollyá vált ki lárvaként
nem egyenruhát rágott
most sem
az vagy mit nem eszel
drága rovar
ki köt uradhoz
kabátjaival
(a szél)
lapra írtam SZÁLLJ!
harmadnapra feltámadt ()
bálványimádat
Ars poetica
ne szavalj
csak ()
én talaj
ti konvoj
Népirtás
A vajdasági áldozatok emlékére
egy falu sírt "elég"
rá puskatus-na-még
szólt szétroppant csont
közönyös égbe
végtelen velőtlenség
NINCS VIHAR UTÁNI!
*
száz hulla ömlött randevúra
máglyára vagy elhantolva
temetetlen szerelemben
EGY! két há négy
i jen dvá jen dvá
Beszélgetés
(részlet)
- Én megélni szeretnék.
- Én meg élni akarok.
képszak...
egy újabb munk...
a nap süt hasam...
rakd a hűtő tart...
alma, kolbász, romlott...
lelkiismeretem k...
- Egyetlen cigire még...
van nálam jegy?
szedem a lá...
bambulok, integetnek bar...
átok ül minden szem...
gödörben pocso...
- Javasolhatom a filézett hal...
álltunk a meg...
álló háború a buszon.
nyitva a gyár...
kapunk egy-egy gép...
- Ettől megőrülök basz...
- Kikészít ez a tex...
tilos a dohányz...
ásítok, ál...
most sincs a menzán hal...
adás...
Füstbe szakít
Rádgyújtottam a cigire gondolva.
Kik vagyunk mi kif
ordítva mi bef
eleje se vége?
- Mi bajod?
- Na végre!
Te karcsú, parázslasz kezem ügyében.
Megfoghatatlan lényed a füst
Milán: „A távollét szerelmesek közt
úgy hat, mint a szél a tűzre:
a kis szerelmet eloltja,
a nagyot tűzvésszé növeli.”
- Na mi bajod?
- Semmi.
Elnyomtalak.
De ez nem tudatos,
pont mint a boltban-az-almát-megszagolod-dolog,
mielőtt megve
szekszünk máris:
- Mi bajod?
- Se...
Csitt egy picit, te csikk!
Te addiktív, csontváza régi önmagadnak
- miért hazudjak? - önmagunknak,
hisz közös nyűg a trip!
Pöcc.
Csönd - sokáig.
Majd rádgyújtottam a cigire gondolva.
Mi vagyunk, kik kif
ordítva bef
eleje se vége.
- Mi a baj?
- Mi a baj?!
A füst elszáll.
Indián guvad
a parázsló szavak fe
lettem. Szél
be
szél mar
komból
hamut szór
s süvölti:
„semmi”
Zavarában kenyeremmel kínált
(Csámcsogva:)
„Gyünnek a bogarak.
Nem baj, lesz gyümölcs, ami kálium.
Tudod mi a kálium?
Fúrómák, nem dió.
Nem szeretek enni!
Enni bazdmeg, enni!
Sündisznó.
Enni...
A samaszkuszi én lettem.”
"Damaszkuszi?"
(Nyel.)
„Nem baj, egy a kettő.
Szarafüttyő, tudod?
Szarafüttyő
Meg dugó.
Ettél már?
Gondolj bele: a fasz.
Amikor érzed, az miért jó?
Erre vágytál.
Elalszol.
Amikor fölébred, akkor nehéz és azt mondják rá.”
(Skizofrén, szeretem.)
Folyóparti
a pontos idő zsebemben olvadó dunakavics
Csapongó
Ragadj
Mint hímtagot melegek
Ahogy függő a tűt
Mint anyját gyermeke
Hogyha kihűlt
Tarts
Mint lánc veszett ebet
Ahogy pillér hidat
Mint a géz szíveden
Ha versbe fakadt
Eressz
Mint virágot szélnek
Ahogy gázkamra szája
Mint néha a vének
Ha a bab kívánja
